Málenkij Robot Emléktúra – 2026. január 2-3-4.
Mi az a Malenkij Robot Emléktúra?
A Malenkij Robot Emléktúra Kosztra Gábor történelemszakos tanár ötlete alapján indult el 2015-ben. Felesége nagymarosi, akinek a nagyszülei megjárták a málenkij robotot. Családjával pont abban a házban kezdett új életet, ahova az elhurcolás után visszatértek felesége nagyszülei. Az ötlet az volt, hogy három nap alatt megtegyék gyalog a 130 kilométeres távot Nagymarosról a kál-kápolnai vasútállomásra, ezzel emlékezve és fejet hajtva az elhurcoltak előtt. Először csupán annak a keresztény férfikörnek vetette fel az ötletet, akikkel havi rendszerességgel jöttek össze, de a végcél már akkor az volt, hogy az összes kál-kápolnai emlékművön szereplő település csatlakozzon egyszer. A nyolc fős férfikörből végül hárman indultak el az első túrára, 2015 januárjában, és mivel egyikük megsérült az út során (Czoch András), csak ketten fejezték azt be. A másik teljesítő Jolánkai Máté szintén történelem szakos tanár.
Azóta minden évben (kivéve a pandémia évét) megszervezik, és lejárják a túrát, amihez egyre többen csatlakoznak. Vannak, akik elkezdik, de csak a második, esetleg a harmadik alkalommal sikerül végigmenniük, vannak, akik elsőre megcsinálják, és nem jönnek többet, és olyanok is vannak, akik csatlakozás után minden évben mennek már velük. Ez lett a kemény mag, akik szervezik mind a mai napig a civil kezdeményezésű és szervezésű programot. Közülük mindenki részt vesz benne és segít azzal, amivel tud. A túrára jelenleg már lehet rövidebb szakaszokra is csatlakozni. Egy-egy napra, vagy akár még rövidebb szakaszra. Ennek köszönhetően sikerült a helyi iskolákat is bevonni a megemlékezésbe, és mára több száz embert megmozgat a megemlékezés.
A túra minden év január első hétvégéjén indul három dunakanyari sváb településről: Zebegényből, Nagymarosról és Kismarosról, és három nap alatt ér a végállomásra, Kál-Kápolnára. A kál-kápolnai vasútállomáson lévő emlékműnél több más település neve is megtalálható, mára azok többsége valamilyen módon csatlakozott a túrához (Berkenye, Iklad, Kompolt, Kerecsend, Szendehely, Vecsés) Az út összesen 134 km. Ott megemlékeznek az áldozatokról, majd hazatérnek a résztvevők.
Bárki, akinek van kedve, csatlakozhat a túrához, amelyet a helyi német nemzetiségi önkormányzatok és segítők támogatásával továbbá a résztvevők hozzájárulásaival hoznak létre a szervezők minden évben.
Az Egyesület
A túra szervezője a nemrég alakult Málenkij Robot Emléktúra Egyesület. Az egyesületet 2023-ban alapítottuk.
Az egyesület célja, hogy segítse a málenkij robotra elhurcolt honfitársainknak és leszármazottaiknak feldolgozni azt a szörnyűséget, melyen keresztülmentek ők, vagy felmenőik. Emléket állítani a sok szörnyűségnek, melyen keresztülmentek az elhurcoltak a háború végén, hogy a jövő generációi tisztában legyenek azzal, mi is történt a vesztes háború után.
Másodlagos célja, hogy rávilágítson, hazánk XX. századi történelme több traumatikus eseménnyel is terhelt, melyeket a mai napig nem dolgozott fel a társadalom. Célunk, hogy segítsünk minden honfitársunknak, hogy a történelem okán elszenvedett családi traumáit fel tudja dolgozni.
Amennyiben adakozni szeretne egyesületünknek, kérjük, hogy a közleménybe írja be, hogy „adomány”.
Az emléktúra részvételi díját két módon lehet befizetni. Vagy az Egyesület MagNet Banknál vezetett 16200223 – 10213090-es számlaszámra átutalva, vagy készpénzben a túra indulásakor. Amennyiben utalják a részvételi díjat, akkor a közleménybe kérjük, hogy mindenképpen írják be: „részvételi díj” továbbá a befizető nevét, hogy biztosan be tudjuk azonosítani a befizetőt.
A túrák
A 2015-ös első túra óta a mostani lesz a 11. emléktúra. Az alábbiakban megtalálható az összes korábbi túra pontos dátuma, illetve az indulók és teljesítők száma.
- Emléktúra: 2015. január 2-3-4. (Teljesítők: Jolánkai Máté és Kosztra Gábor; további résztvevő: Czoch András)
- Emléktúra: 2016. január 2-3-4. (Teljesítők: Jolánkai Máté, Kosztra Gábor és Solti Szabolcs; további résztvevő: Molnár Károly és Hortoványi Kettős Tamás)
- Emléktúra: 2017. január 6-7-8. (Kismaros és Kompolt csatlakozása – teljesítők száma 11 fő; résztvevők száma: 13 fő)
- Emléktúra: 2018. január 5-6-7. (Zebegény csatlakozása – teljesítők száma 18 fő; résztvevők száma: 21 fő)
- Emléktúra: 2019. január 4-5-6. (Berkenye és Szendehely csatlakozása – teljesítők száma: 12 fő; résztvevők száma: 16 fő)
- Emléktúra: 2020. január 3-4-5. (teljesítők száma: 26 fő; résztvevők száma: 34 fő)
Elmaradt emléktúra covid miatt: 2021. január 8-9-10. - Emléktúra: 2022. január 7-8-9. (Kerecsend és Vecsés csatlakozása – teljesítők száma: 17 fő; résztvevők száma: 21 fő)
- Emléktúra: 2023. január 13-14-15. (Iklad csatlakozása – teljes távot teljesítők száma: 20 fő; résztvevők száma: 29 fő)
- Emléktúra: 2024. január 5-6-7. (teljesítők száma: 17 fő; résztvevők száma: 22 fő)
- Emléktúra: 2025. január 3-4-5. (80. évforduló és egyben a 10. jubileumi emléktúra, teljesítők száma: 31 fő; résztvevők száma: 36 fő)
Történelmi háttér
1944 augusztusában a szovjet csapatok bevonultak Magyarországra, és folyamatosan nyugat felé tolták ki a németeket az országból. 1945 januárjában elérték a Dunakanyart. Akárcsak az ország többi részéből, innen is megkezdődött a civil lakosság Szovjetunióba hurcolása „egy kis munkára” (málenkájá rábotá). Ennek magyarosított változatából jött létre a málenkij robot kifejezés.
A Magyarországról kényszermunkára elhurcolt százezrek között volt mintegy 70-80 ezer főnyi sváb is. Őket külön sújtotta a szovjetek és hazai kollaboránsok által rájuk ragasztott „német” bélyeg. Voltak, akik egy-két év fogság után visszajöhettek, de voltak, akik soha nem tértek haza.
A GULAG és a GUPVI táborok között az volt a különbség, hogy az előzőbe az egyénileg, általában koholt vádak alapján elítélt rabok kerültek, az utóbbiba pedig tömegesen, névtelenül elhurcoltak, mindegy volt, hogy volt-e bűne vagy sem. Az elhurcolások fő célja az ingyen munkaerő begyűjtése volt. A GUPVI hálózatát 1939-ben Berija hívta életre: ez lett a hadifoglyok és a civil internáltak táborhálózata.
Ezekben a táborokban a raboknak borzasztó körülmények között kellett túlélniük. Kevés élelem mellett, komoly fizikai munkát végeztettek velük. Sokan fertőzések, betegségek áldozataivá váltak, vagy a sok éhezés következtében végelgyengülésben hunytak el.
A Dunakanyar három településéről, Zebegényből, Nagymarosról és Kismarosról összesen több, mint 600 főt hurcoltak el 1945. január első napjaiban. Kihirdették a névsorokat, és akik szerepeltek rajta, azok egy kis bőrönddel másnap hajnalban elindultak a jeges utakon a teljes ismeretlenbe. A több mint 130 km-es távot 6 nap alatt tették meg gyalogszerrel a kál-kápolnai vasútállomásig. Onnan marhavagonokba préselve deportálták őket a Szovjetunióba.
A málenkij robotra elhurcoltak között voltak családos férfiak, gyermekes nők, anyák, nagymamák, fiatalok, idősek. Sokan már a gyötrelmes utazás miatt is megbetegedtek vagy legyengültek, így teljesen erőtlenül, kimerülten érkeztek meg a táborokba, ahol barakkokban szállásolták el őket. Napi 10-12 órát kellett dolgozniuk (fakitermelésen, kőbányában, ipari építkezéseken), mindeközben az élelmezés és egészségügyi ellátás igen szegényes volt.
Hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették a lelkileg és sokszor testileg is megtört embereket, ezért azok – féltve a saját és a családjuk életét – keveset beszéltek az ott történtekről, és azt is csak szűk körben. A 90-es években lehetőség nyílt rá, hogy elkezdjék feldolgozni a traumát, ám ekkor már sokan nem akarták feltépni a régi sebeket. A túlélők jelentős része mélyen eltemette magában az emlékeiket, és voltak, akik el sem mondták családjuknak, leszármazottaiknak az eseményeket.
Évtizedekig mély hallgatás övezte az elhurcoltatást és a szenvedést, amely családokat és generációkat nyomorított meg a titkokkal és az elfojtott érzelmekkel, sérelmekkel. A túránk egyik célja ezen történetek feltárása és feldolgozása, hogy valamilyen módon együtt emlékezzünk és kezdjük el feltárni és feldolgozni ezen traumákat, bevonva a túlélők leszármazottainak második és harmadik generációját, továbbá a szélesebb társadalmi közeget.
Bár a túra a málenkij robothoz kapcsolódik, üzenete szélesebb közönségnek is szól. A túra szervezői a magyar történelem XX. századi tragédiáinak minden áldozata előtt fejet akarnak hajtani. Meggyőződésük, hogy hazánk XX. századi történelme traumák sorozatából áll, mely az első világháborúval és az azt lezáró trianoni békeszerződéssel kezdődött, a második világháború szörnyűségeivel folytatódott (benne többek között a málenkij robottal), következtek a kommunizmus rémtettei, majd a rendszerváltás egzisztenciális nehézségeivel zárultak. Ezen események valamelyike minden magyar családot érint, és a mai napig sincsenek teljesen feldolgozva. A túra célja az is, hogy minél több honfitársunknak segítsen feldolgozni saját családja XX. századi tragédiáját, ezzel segítve az egész magyar társadalom szorosabb összetartozását.